SORSZÁM: 22.
Idén is van húsvét, de most egészen más,
Attól félek, hogy ez csak az első állomás.
Jönnek a hullámok, ki tudja még mennyi,
Egy éve zárva minden, nem lehet ezt bírni.
Messze a sok barát, hiányzik a család,
Egy dolog maradt nekünk, a Metines világ.
Sokat segít nagyon, végre egy kis boldogság,
De menjünk is Elveszettbe, nem kell a sok sírás.
Esik a sok tölgyfa, támadnak a majmok,
Ők nem törődnek azzal, hogy tartsák a távolságot.
Csoportban szaladnak és még maszk sincs rajtuk,
Nekik nincs mitől félni, de a büntetést leverem rajtuk.
Ütnek, ütlegelnek, azt hiszik feladom,
De ilyen nem történik, kitartóan bírom.
Pár nap és visszatérek, mert eshet majd kölni,
Na majd akkor kell belőlük rengeteget ölni.
Húsvéthétfő reggelén ugyanitt fogsz találni,
Mert a farmolást soha, senkiért nem lehet feladni.
Gyönyörű sámán lány, kérlek most te gyere elém,
Ketten vegyük fel a harcot az Elveszett Birodalom mezején.
Fejlődjünk együtt és szerezzünk sok hátast,
Én vadászom a kölniket, ha te buffolod a társad.
Gyűlik a sok permet, lassan megvan minden,
Kiváltjuk a mountokat és megpihenünk szépen.
Telelettünk rúddal, már csak egy dolog maradt ki,
Felteszem a nagy kérdést, szabad-e locsolni?
Írta: Salinus